A Magyar Hang kulturális magazinjának Kultúrtáj című műsorában Ficsor Benedek beszélgetett Tompos Ádámmal, aki Amíg élek én… címmel írt könyvet a Diósgyőr labdarúgócsapatának történetéről.
A beszélgetésből kiderült, hogy a mű jóval többről szól, mint pusztán futballról – az egész régió, Miskolc, Borsod, és tágabb értelemben Magyarország elmúlt évszázadának társadalmi, gazdasági és politikai változásait is bemutatja a DVTK történetén keresztül.
A DVTK gyökerei és Miskolc átalakulása
A DVTK története szorosan összefonódik Miskolc társadalmi és gazdasági változásaival. A vasgyár felépítése már jóval a csapat megalapítása előtt megteremtette azt a közeget, ami ideális volt egy rendkívül lojális, összetartó szurkolótábor kialakulásához.
Tompos kifejti, hogy a 20. század elején Miskolc, Diósgyőr és a vasgyár még három külön entitást képezett, melyek között komoly szembenállás volt. A vasgyár tudatos politikája azonban – a munkások közel tartása a gyárhoz, a közös munka és szabadidő – erős kötelékeket alakított ki. Ez a lojalitás és bajtársiasság később a futballcsapat iránti rajongásban is megmutatkozott.
A rendszerváltás traumája
A rendszerváltás drasztikus változásokat hozott Miskolc életében. A korábban második legnagyobb magyar város elvesztette gazdasági erejét, ami óriási társadalmi feszültségeket generált. Tompos szemléletes hasonlata szerint: “A szív akkor is fog még dobogni, meg akkor is fog még ütni, amikor már a táplálékot adó többi testrész már rég elhalt és diszfunkcionális teljesen.”
Ez történt a rendszerváltáskor is – elvették a város “idegrendszerét”, “agyát”, minden fizikai erejét, de a “szívet”, vagyis a DVTK-t nem hagyták. A szurkolók kétszer is (1999-ben és 2004-ben) újjáalapították a csapatot, mutatva a klub jelentőségét a város életében.
Politika és futball összefonódása
A futball és a politika összefonódása Miskolcon is tetten érhető. A csapat jelenleg NER-közeli tulajdonban van, ami megosztja a szurkolókat. Tompos szerint azonban, ha a csapat újra sikereket érne el, “minden meg lenne bocsátva”.
A miskolciak számára a Diósgyőr olyannyira fontos, hogy a helyi politikusok sem engedhetik meg maguknak, hogy ne mutatkozzanak a lelátón. Ez egyfajta “belépési küszöb” a helyi politikában, függetlenül a pártállástól.
Kormányzati döntések hatása a magyar labdarúgásra
A beszélgetés során külön hangsúlyt kapott, hogyan befolyásolják a kormányzati döntések a magyar labdarúgást, beleértve a DVTK-t is:
- Huligántörvény (2011): Ez a törvény jelentősen átformálta a szurkolói kultúrát. Tompos szerint Orbán Viktor “igyekezett letakarítani a magyar valóságot a lelátóról”. A korábbi, társadalmi problémákra reflektáló üzenetek helyett ma inkább a táborok közötti rivalizálás dominál. A szerző szerint ez tudatos lépés volt a kormány részéről, tartva a szurkolói csoportok erejétől, amit 2006-ban demonstráltak.
- Stadionépítési program: Bár a cikkben konkrétan nem szerepel, de a kormány nagyszabású stadionépítési programja jelentősen átalakította a magyar futball infrastruktúráját, beleértve a DVTK új stadionját is.
- Tulajdonosi szerkezet átalakítása: A NER-közeli tulajdonosok megjelenése számos klubnál, köztük a DVTK-nál is, új helyzetet teremtett. Ez befolyásolja a klubok működését, finanszírozását és esetenként sportszakmai döntéseit is.
- Tao-támogatások: A társasági adókedvezmény (tao) rendszere jelentősen megváltoztatta a klubok finanszírozását.
- Politikai befolyás a bajnokságra: Tompos egy beszélgetőpartnerét idézve utal arra, hogy választási években bizonyos csapatok kiesése “nem megengedett”. Ez felveti a politikai befolyás kérdését a sporteredményekre.
- Centralizált döntéshozatal: A szerző szerint “Nagyon sokszor tűnik úgy, hogy ezeket a meccseket a Karmelitában játsszák le, és nem feltétlenül a zöld gyepen”. Ez utalás arra, hogy a fontos döntések sokszor nem a pályán, hanem politikai szinten dőlnek el.
Etnikai kérdések a lelátón
Az etnikai kérdések ellentmondásos módon jelennek meg a szurkolói kultúrában. Míg az ellenfél “lecigányozása” része a szurkolói repertoárnak, a tábor büszkén énekli, hogy “megjöttek a borsodi cigányok”. Ez a kettősség jól mutatja a társadalmi feszültségeket és a város komplex viszonyát a roma kisebbséghez.
A stadion környékén lévő számozott utcák lebontása, ahol sokszor a csapat drukkerei éltek, további feszültségeket generált. Tompos hangsúlyozza, hogy ezt a jelenséget Budapestről szinte lehetetlen megérteni.
A DVTK jelentősége Miskolc életében
A szerző kiemeli, hogy Miskolcon a DVTK több mint egy futballcsapat – ez a “közélet”, a “közfórum”. Ez részben a város fizikai adottságaiból is adódik: a stadion az egyetlen olyan tér, ahol sok ember tud összegyűlni.
A csapat jelentőségét jól mutatja egy szurkolói dal sora: “Miskolcon megint szép lesz az élet”, ami a csapat feljutásáról szól. Ez jelzi, hogy a helyiek számára a csapat sikere szorosan összefügg a város jólétével.
A könyv végső soron arra keresi a választ, mi az a mozgatórugó, ami miatt a miskolciak számára a DVTK több mint egy futballcsapat. Tompos reméli, hogy munkája segít megérteni azoknak is ezt a világot, akik nem ebből a régióból származnak, rávilágítva arra, hogy Borsod, bár Magyarország része, mégis sajátos törvények és gondolkodásmód jellemzi.
A DVTK története így válik Miskolc és tágabb értelemben egész Magyarország társadalmi változásainak tükrévé, bemutatva, hogyan hat egymásra sport, politika és közélet egy olyan régióban, amely a rendszerváltás egyik legnagyobb vesztese volt. A kormányzati döntések pedig tovább árnyalják ezt a képet, jelezve, hogy a futball Magyarországon sokkal több, mint egyszerű sport – a társadalmi és politikai folyamatok egyik legfontosabb indikátora.
A beszélgetés megtekinthető a Magyar Hang YouTube-videójában.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz.
